MEDITÁCIÓ
A meditáció latin szó, melynek jelentése gondolkodás, elmélyedés.
Gyökerei vallási eredetűek. A hívők célja az volt, hogy a meditáció segítségével kapcsolatot teremtsenek Istennel. A vallási meditáció ma is minden kultúrában jelen van, az utóbbi évtizedekben azonban a meditáció a valláson kívüli területeken is egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Nem véletlenül, hiszen a meditáció során olyan különleges lelkiállapotba kerülhetünk, amelynek segítségével leküzdhetjük bizonyos nehézségeinket, félelmeinket.
Napjainkban már a meditáció leginkább a tudat megnyugtatását szolgáló technikaként ismeretes, mely a normális éber-állapottól teljesen eltérő tudatállapot elérését teszi lehetővé. A meditáció során tökéletesen tudatosak és éberek vagyunk, de a tudatunk nem a külső világra, vagy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosít. Nem alszik, álmodik, vagy fantáziál, hanem inkább tiszta, nyugodt, és befelé összpontosít.
A meditáció gyakorlásával képesek vagyunk javítani egészségünkön, kapcsolatainkon, és tetteink milyenségén. A meditáció ezért képes arra, amire semmiféle más technika - lényünk minden szintjét megismerjük általa, végül, pedig a belső középponti tudatossághoz vezet.
Míg az alapvető gyakorlatokat könnyű megtanulni, rá fogunk jönni, hogy minél állhatatosabban gyakorolunk, annál teljesebb mértékben tapasztaljuk meg a meditáció nyújtotta előnyöket. Először lehet, hogy csak egyszerű változásokat veszünk észre, teszem azt, nyugodtabbak vagyunk, jobban ellenállunk a feszültségnek, de meditációnk elmélyülésével párhuzamosan mélyebb szintű és jelentősebb fejlődést figyelhetünk meg önmagunkban. Igen kellemes ez a belső utazás, feltéve, ha állhatatosak vagyunk, és rendszeresen gyakorolunk.
Lényünk tudati szintjei mélyebben rejlenek a gondolkozási, elemzési folyamatoknál, a nappali álmodozásoknál, vagy az érzelmek, esetleg emlékek átélésénél. A meditáció egyfajta csendes, összpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent. E belső figyelem megteremtése semmiféle nehézségünkbe vagy fáradtságunkba nem kerül; valójában úgy fogjuk találni, hogy a meditáció pihenteti és megnyugtatja a tudatot. Kezdetben az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a tudatot még sohasem próbáltuk hozzá szoktatni a belső figyelem megteremtéséhez.
Amikor meditálunk csökken a szervezetünk oxigénfelhasználása, lelassul az anyagcserénk, nyugodtabb lesz a légzésünk és kisebb a szív megterhelése, vagyis egész életritmusunk lelassul. Kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, csökken a stressz ránk nehezedő hatása, erősebbek, vidámabbak leszünk.
A meditáció latin szó, melynek jelentése gondolkodás, elmélyedés.
Gyökerei vallási eredetűek. A hívők célja az volt, hogy a meditáció segítségével kapcsolatot teremtsenek Istennel. A vallási meditáció ma is minden kultúrában jelen van, az utóbbi évtizedekben azonban a meditáció a valláson kívüli területeken is egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Nem véletlenül, hiszen a meditáció során olyan különleges lelkiállapotba kerülhetünk, amelynek segítségével leküzdhetjük bizonyos nehézségeinket, félelmeinket.
Napjainkban már a meditáció leginkább a tudat megnyugtatását szolgáló technikaként ismeretes, mely a normális éber-állapottól teljesen eltérő tudatállapot elérését teszi lehetővé. A meditáció során tökéletesen tudatosak és éberek vagyunk, de a tudatunk nem a külső világra, vagy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosít. Nem alszik, álmodik, vagy fantáziál, hanem inkább tiszta, nyugodt, és befelé összpontosít.
A meditáció gyakorlásával képesek vagyunk javítani egészségünkön, kapcsolatainkon, és tetteink milyenségén. A meditáció ezért képes arra, amire semmiféle más technika - lényünk minden szintjét megismerjük általa, végül, pedig a belső középponti tudatossághoz vezet.
Míg az alapvető gyakorlatokat könnyű megtanulni, rá fogunk jönni, hogy minél állhatatosabban gyakorolunk, annál teljesebb mértékben tapasztaljuk meg a meditáció nyújtotta előnyöket. Először lehet, hogy csak egyszerű változásokat veszünk észre, teszem azt, nyugodtabbak vagyunk, jobban ellenállunk a feszültségnek, de meditációnk elmélyülésével párhuzamosan mélyebb szintű és jelentősebb fejlődést figyelhetünk meg önmagunkban. Igen kellemes ez a belső utazás, feltéve, ha állhatatosak vagyunk, és rendszeresen gyakorolunk.
Lényünk tudati szintjei mélyebben rejlenek a gondolkozási, elemzési folyamatoknál, a nappali álmodozásoknál, vagy az érzelmek, esetleg emlékek átélésénél. A meditáció egyfajta csendes, összpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent. E belső figyelem megteremtése semmiféle nehézségünkbe vagy fáradtságunkba nem kerül; valójában úgy fogjuk találni, hogy a meditáció pihenteti és megnyugtatja a tudatot. Kezdetben az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a tudatot még sohasem próbáltuk hozzá szoktatni a belső figyelem megteremtéséhez.
Amikor meditálunk csökken a szervezetünk oxigénfelhasználása, lelassul az anyagcserénk, nyugodtabb lesz a légzésünk és kisebb a szív megterhelése, vagyis egész életritmusunk lelassul. Kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, csökken a stressz ránk nehezedő hatása, erősebbek, vidámabbak leszünk.
Több tudományos vizsgálat igazolta, hogy a meditáció, mint ellazítási technika,igen hatékony gyógyító módszer. Kimutatták, hogy csökkenti a vérnyomást, enyhíti a szívtáji szorító fájdalmakat, az allergiás tüneteket, az asztmás rohamokat, valamint csillapítja a fejfájást.
Gyógyítólag hat egyes testi betegségekre is, mivel hatással van a szervezetben lejátszódó folyamatokra.
Gyógyítólag hat egyes testi betegségekre is, mivel hatással van a szervezetben lejátszódó folyamatokra.
Akik meditálnak, ritkábban járnak orvoshoz, kevesebb időt töltenek kórházban.
Ritkábban tapasztalható náluk szorongás, depresszió és jobb az emlékezőképességük.
A meditáció kedvezően hat az állóképességre, a kedélyállapotra és bizonyos esetekben még a környezettel való kapcsolattartást is elősegíti.
Azokat a betegségeket, amelyek részben, vagy teljes egészében pszichikai tényezőkre vezethetők vissza, pozitívan befolyásolja a meditáció.
A meditáció után frissnek és erősnek érezzük magunkat. Jobban tudunk aludni, kevésbé kerülünk a stressz hatása alá. Megnyugszunk és könnyebben tudunk koncentrálni a nehéz feladatokra.
Ritkábban tapasztalható náluk szorongás, depresszió és jobb az emlékezőképességük.
A meditáció kedvezően hat az állóképességre, a kedélyállapotra és bizonyos esetekben még a környezettel való kapcsolattartást is elősegíti.
Azokat a betegségeket, amelyek részben, vagy teljes egészében pszichikai tényezőkre vezethetők vissza, pozitívan befolyásolja a meditáció.
A meditáció után frissnek és erősnek érezzük magunkat. Jobban tudunk aludni, kevésbé kerülünk a stressz hatása alá. Megnyugszunk és könnyebben tudunk koncentrálni a nehéz feladatokra.
Belső világ
Az ember nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy saját létét vegye vizsgálat alá, vagy saját létezésére következtessen, az érzékeknél finomabb belső világ létezéséről nem is beszélve. Egyetlen dolog van, amit a szemek nem látnak: a szemek. Az elme nincsen felkészítve arra, hogy az ént megismerje.
Jóllehet, a fentiek igazak a legtöbb emberi lényre, azért volt és van néhány finomabb érzékelőképességgel rendelkező elme, aki önmagára tekintett, s a valódi Én fölfedezését életcéljává tette. Nem volna helyes, ha azt mondanánk, hogy ezek az emberek fizikai szempontból mindig visszavonultak társadalmi és anyagi környezetüktől, vagy hogy megpróbáltak elmenekülni az elviselhetetlen fájdalmak elől, melyeket az emberi létezés állapota gyakran a testre és az elmére kényszerít. Az ősi India nagy risijei, az Ótestamentum prófétái, az antik Görögország látói mind családfenntartó életet éltek. Ám lényüknek volt egy spirituális középpontja, melyet abból a békés fényességből nyertek, mely segített nekik egy másfajta emberi lét vízióját formába önteni.
Felhasználhatjuk a fény segítségét, ha bizonyos dolgokra rá akarunk lelni, ám hol van a fény, mellyel a belső fény után kutathatunk? Hol találni a szemet, mellyel magát a szemet pillanthatjuk meg? A tudatosság azon állapotát, melyben az én tudomást szerez az énről, meditációnak nevezzük. A szupertudatos meditáció egy gondosan felépített és tudományos módszer, mely a tanítványt tudatosságának sűrűbb, durvább szintjéről a tudat legmagasabb és legfinomabb állapotába vezeti.
A negyedik állapot
Ez a módszer nem pusztán relaxációs technika, hanem egy olyan eljárás, mely rányitja a tanuló tudatát az élet egész filozófiájára és a negyedik állapotra, mely az ébrenléten, az álomállapoton és az alváson túl található. Az élőlények rendszerint csupán az elme három állapotának – az ébrenlétnek, az álomállapotnak és az alvásnak – vannak tudatában. A szupertudatos meditáció segítségével azonban elérhetjük a turijának nevezett negyedik állapotot. A meditáció befelé vezető út, mely révén a tudat valamennyi szintjének a mélyére hatolhatunk, ahonnan a tudatosság különböző mértékben és fokozatban terjed tovább. A szupertudatos meditáció a védikus korszak ősi bölcseinek hagyománya, mely nem mond ellent a modern tudomány fölfedezéseinek.
A meditációt szószólói tudományként jellemzik, mégis tagadjuk a meditáció mellett felhozott érvek bizonyítására irányuló objektív megközelítés érvényességét. Ebben a tudományban maga a tudós a kísérleti nyúl, a megfigyelő a megfigyelt. A szem igyekszik felismerni saját pillantását, saját látóképességét, még akkor is, ha a látásnak semmiféle tárgya nincs jelen. Hadd világítsuk meg mindezt egy analógiával: a tűz lángja megvilágítja a közelében lévő tárgyakat, ám önmagában fénylik. A környező tárgyakra vetülő fény a láng fényének függvénye – nem a teljessége, csupán egyike a láng világítóképességét illető bizonyítékoknak, amely viszont a megvilágított tárgyaktól független. Tekintsük ezt a lángot az ember tudatos személyisége központjának; tudatossága nem függ azoktól a tárgyaktól, melyekről az elme és az érzékek tudomást szereznek.
A helytelen nevelés miatt sajnos elfojtottuk magunkban ezt a tudatosságot. Amíg tudok a tárgyakról, tudom, hogy tudatos vagyok. Ha nem vagyok tudatában a tárgyaknak, nyilvánvalóan öntudatlan vagyok. Ez az elhibázott érvelés vezet bennünket oda, hogy folyamatos függőségben vagyunk környezetünktől és a helyzetektől, melyekre reagálunk, ahelyett, hogy a belső én fényessége révén függetlenül cselekednénk. Ez éppen olyan, mintha folyamatosan hanghullámokat küldenénk szét, mint a denevér, s csak ha a hullámok visszaverődtek hozzánk a tárgyakról, akkor mondjuk. „Mivel ez a hanghullám visszaverődött hozzám, minden bizonnyal létezem.” „Mivel látok, vagyok; mivel hallok, vagyok; mivel ízlelek, tapintok és szagolok, vagyok.” A meditáció szószólója azt mondja, „Vagyok, tehát gondolkodom, látok, hallok.”
Az én megtapasztalása
Nem létezik olyan módszer, mellyel az ember objektívan vizsgálhatna egy másik embert, egy másik személyes tudatot. Mert abban a pillanatban, hogy kísérletet tesz erre, a másik a vizsgálat tárgyává válik, az alany, előítélet-mentes, minősítetlen lényegi természete pedig feledésbe merül.
A meditáció az a tudomány, melyben az alany az alanyt szándékozik megismerni, az én az én megtapasztalására törekszik, más ösztönzésekhez, ingerekhez való viszonyulás vagy az ingerekre adott reakciók nélkül s anélkül, hogy önmagán kívül másfajta mércét használna. Azt mondjuk, hogy az én az én mérték nélküli mértéke. Az én önmaga bizonyítéka; egyedül a tudatállapotok a bizonyítékai a tudatállapotok létezésének.
Tehát megismételjük, egyedül a tudatállapotok a bizonyítékai a tudatállapotok létezésének. Lehet, hogy a meditációs tudatállapotok egyes jelei és tünetei mérhetők, ám az érzetüket lehetetlen egy bármilyen mércével fölszerelt másik személy által megmérni. A tudatállapot maga nem kikövetkeztethető, és szavakkal nem leírható. Nem annyira egy gondolat, hanem sokkal inkább egy érzet. A tapasztalás mindig intuitív érzetként jelentkezik, mielőtt rátalál a racionális kategóriákra és a megfelelő fogalmakra, hogy önmagát kifejezze.
A relaxáció, a meditáció kitűnő eszköz a lazításhoz, de nem sajátítható el expressz gyorsasággal – fontos az alapoknál kezdeni. Ha velünk tartasz, saját magadon is érezheted majd a rendszeres gyakorlás áldásos hatásait. Most a szükséges előkészületek legfontosabb lépéseit gyűjtöttük össze.
