A Meditáció formái


A három fő meditáció típus

1. Klasszikus meditáció

A figyelem nem egy pontra szegeződik, hanem mindent magába fogad: a lélek egyetemesen érzékeli a dolgokat. A lényeg, hogy mindenfajta erőfeszítés hiányzik belőle.
• Egyik legismertebb formája a tudatkiüresítés módszere. A zen buddhizmus alkalmazza a megvilágosodás élmény elérésére. Ne akarj semmire gondolni, hagyd, hogy ellazuljon a tudatod. Amint egy gondolat előkerül, ne ess kétségbe, maradj teljesen nyugodt, és képzeletbeli kezed felemelve lassan, nyugodtan told félre a gondolatot. A cél a belső üresség, a belső csend megtapasztalása. Rendkívül pihentető gyakorlat, 15 perces „üresség” felér több óra alvással.
• Aktív meditáció. Valamely gondolaton való meditálás. Ez lehet bármilyen gondolat. Például: „Mit kell tennem, hogy tovább tudjak lépni az utamon?”
• Imaginációs meditáció. (imagináció = elképzelés, képzelődés) Idetartozik az asztrális utazás, vagy a Tattwa kártyák gyakorlata, és a reinkarnációs meditáció, amely ennek a típusnak a legmagasabb szintű formája (a legmagasabb rezgésszintű tudatsíkot érjük el közben).
Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, amely nem más, mint a lények összességének kivetített tudata az asztrális síkon. Itt szerepelnek az emberek álmai, képzeletük teremtményei. Találkozhatunk itt regényhősökkel éppúgy, mint az asztrálsík számtalan szellemlakójával vagy éppen angyalokkal, démonokkal is.
Az meditáló számára az asztrálsíknak mindig csak az a része tárul fel, amelynek befogadására már felkészült, megérett!
Alakítsunk ki az asztrálsíkon egy képzeletbeli helyet, amely a saját kiindulópontunk minden meditáció során. Az ismert terep mindig megnyugvást ad. Hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el például egy erdőt. Minél több érzékszervünkkel igyekezzünk észlelni az erdőt! Érezzük a fák, a bokrok illatát, homlokunkat simogassa könnyed szellő, érezzük a talpunk alatt a falevelek suhogását.
Ezután nézzünk körül. Induljunk el egy tetszőleges irányba, és nézelődjünk. A séta során találkozhatunk lényekkel is. Próbáljunk meg beszédbe elegyedni velük, kérdezzük meg a nevüket, és hogy miben tudnak segíteni a fejlődésünkkel kapcsolatban.
Az asztrálsíkon számtalan egyéb helyet is felfedezhetünk.

2. Koncentráció

A koncentrációs gyakorlatok célja az elme edzése.
Sok fajtája ismeretes, ebből néhány:
• figyelemkoncentráció
• türelemkoncentráció
• akaratkoncentráció
• érzelemkoncentráció
A következő gyakorlatok közül válasszunk ki egyet, vagy dolgozzunk ki saját gyakorlatokat, és azt napi rendszerességgel végezzük!

A figyelemkoncentráció egyik példája az, amikor kiülünk valamely igen forgalmas parkba, esetleg útkereszteződésbe, és közben a kezünkbe veszünk egy nehezen olvasható, figyelemigényes könyvet. Lassan, magunkban gondosan artikulálva olvassuk a szavakat, és kíséreljük meg közben teljesen kizárni a külvilág minden történését.

A türelemkoncentráció. Üljünk le egy kényelmes székre vagy padra, egyenes háttal, nyugodtan, lazán. És ne mozduljunk. Tegyünk a szemünk elé egy órát, és nézzük hogyan telik az idő. Érdemes fél órával kezdeni a gyakorlást, és minden nap végrehajtani. A kényelmetlenség és a fájdalom kezdetben egyre nagyobb lesz, minden gyakorlás alkalmával egyre nehezebb lesz. Közben figyeljünk a testünkre, nehogy automatikusan pozíciót változtasson! Nem szabad a gyakorlat közben arra gondolni, hogy más pozitúra talán könnyebb lenne, tartsunk ki a választott ülés mellett. A gyakorlat alatt nem szabad változtatni az ülésformán. Könnyíti a gyakorlást, ha közben arra gondolunk, hogy a gyakorlat egyfajta különleges ajándék. Egy nap azután hirtelen elfelejtődik a fájdalom, a test jelenlétének ténye. Ezután a gyakorló úgy ül majd le a pozícióba, mintha fáradt testét megpihentetné, és a teste nem fogja többé zavarni az elméjét.

Az akaratkoncentrációnak számos fajtája ismeretes, mindegyik nagyon hasznos. Olyan gyakorlatokat válasszunk, amelyek senki számára nem ártalmasak. Pl. gondoljunk valamelyik ismerősünkre, hogy írjon nekünk emailt. Lehet, hogy az első néhány alkalommal még nem fog írni, de egy idő után biztosan szükségét érzi majd, hogy írjon és fog is írni. Ne keseredjünk el, ha elsőre nem megy. Lehet, hogy hónapok fognak eltelni, de a gyakorlás éppúgy meg fogja tenni a hatását, mint ahogy a súlyok emelgetése kifejleszti a testet. Már maga a próba is erősít.

Az érzelemkoncentrációt jobb, ha nem személyen végezzük, hanem valamilyen tárgyon. Válasszunk magunknak pl. egy plüssmacit, ültessük le magunk elé, és kezdjük el nagyon szeretni. Minden lehetséges módon képzeljük el szeretetünket, és sugározzuk felé. Majd kis pihenő után kezdjük el a macit rendkívüli módon gyűlölni. Járjuk végig az érzelmeket, fokozatos skálán, vagy a végleteket egymás után próbálgatva.

Az erőkoncentráció lényege az energiáink koncentrálása. Formáljuk a kezeinkben lévő energiából gömböt két kezünk között. Lassan, óvatosan tenyerünket csúsztassuk a gömb alá. Érezzük az energia melegségét, a gömb súlyát tenyerünkben. Méricskéljük. Majd dobjuk fel magasra, mint a labdát, és nyújtva kezünket várjuk, hogy visszaessen a „labda”. Érezni fogjuk, amikor a súly visszaérkezik a kezünkre. Ha fogyatkozik a súlya, az annak a jele, hogy nem koncentráltuk eléggé össze az energiát, és ezért „elszökött” egy része.

Sokat segíthet, ha társakkal végezzük az energiagyakorlatokat.
Elemi energiákat (tűz, víz, föld, levegő) is használhatunk „gömbformálásra”.

3. Kontempláció  
(kontemplációszemlélődés, elmélkedés)

A meditálás során a meditáció tárgyával olyan szoros kapcsolatba lépünk, hogy szinte azonosulunk vele, a külön-valóság tudata eltűnik. Behatolunk a tárgy lényegébe.